najó, néha. egy keveset. nyitott szemmel a buszon, íróasztalra borulva a hajtásban, tízperceken a kanapén. egyszer-egyszer előfordul, hogy éjszaka is sikerül, az ágyamban.
vagy máséban.
csak egy ártatlan levél. nem is vicces ráadásul, hogy azt mondhassam, talán amiatt.
jutottunk el odáig, hogy
éjszakánként álmatlanul fekszem az ágyamban, és klaviatúrát koptatok, veszettül és mohón falják ujjaim a billenytűket. majd várok. válaszra.és a válasz jön. és mosoly, és nevetünk, és körülölel.
tényleg ártatlan lenne, ha
nem találkoztunk volna. egyszer. kétszer. harmadszor. mikor megcsókolt. negyedszer is találkoztunk. én csókoltam meg.
szóval lett ez az állapot, hogy nem alszom. helyette ülök ezen a mindenféle érzelmekből összehányt dombon, ingatag, gurulnak szét a darabok. néha valaki odajön, és rádob még egy adagot. egyelőre nem fogy. stagnál.
nem aggódom, bár
van ez az állapot, hogy nem alszom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.