szentimentálhigiénia

ez egy olyan nap, ami szar. még fel sem kelsz, és már tudod, hogy szar. még ki sem nyitod a szemed. már szar. kinyitod a szemed.

aztán rájössz, hogy 36 perc múlva a munkahelyeden kell lenned. csak előbb még rá kell jönnöd, hol is vagy pontosan. miután kiderült, konstatálod, hogy a tesód elvitte a kocsit, és te taxizhatsz. fésületlenül surransz a taxitól a bejáratig, legszívesebben papírzacskót húznál a fejedre, és még lyukat sem vágnál rá. az első ember, aki aznap szembejön, Dezső. és vigyorog. aznapra már bőven megutáltad a világot. pedig még csak 34 perce keltél.

kattogsz és kapkopdsz, megint kattogsz, még mindig kattogsz. a kattogás konstans.
folyamatosan csak a 619 meg a 734.

fülelsz, figyelsz, reméledhogy.
desemmi.

az üzemorvos elfelejti, hogy vagy. aztán szólsz, hogy vagy, de ő továbbra is Bernadettnek hív. holott anna vagy. jógát ajánl stressz ellen. a xanaxról hallgatsz.

alkalmas vagy.

aztán megint a kattogás meg a kapkodás, fülelés, figyelés.
egyre kevésbé reméled, hogy.

mígvégül eljön az idő, és ezt a kicsit fura hajráfot leveszed a fejedről, és egy halom, számodra totálisan értelmetlen ákombákompapírral bevonulsz a tárgyalóba. és nekiülsz. nekivesekedsz. nekifogysz. aztán már csak nekifélsz.

és közben az egyik azt mondja, hogy hagyd a jogot, a másik meg aszongyahogy

andrás: ne hallgass senkire
andrás: te jobb vagy
andrás: okosabb
andrás: es ez eleg lesz
andrás: ennyi
andrás: nem sima jog hallgato lennel hanem ertelmes jog hallgato

és már olyan confused vagy ebben az édeskurvaéletben, hogy csak úgy szédülsz bele mindenbe, és csak hazavonszolnád magad egy utolsó lélegzettel, aztán hazaérsz, és még mindig lélegzel, hallgatsz, ülsz, figyelsz a sötétben és nem alszol, mert

zophia: mostanában nem szeretek aludni
zophia: vagyis
zophia: ezt az ejfel-3 ora közti idoszakot nem szeretem
zophia: vagy elotte jo elaludni
zophia: vagy utana
zophia: de
zophia: a ketto
zophia: közt
zophia: olyan furcsa erzes lefekudni
zophia: leoltani a villanyt
zophia: sötétben lenni
zophia: és csak a csönd
zophia: és az utcan sincs zaj
zophia: és olyankor ugy erzem, hogy csak én vagyok, meg a csönd
zophia: a sötétségbe zárva
zophia: és ettől mindig borzongok
zophia: és
zophia: ebben az időben a legaktívabb az agyam
zophia: és lefekszem, becsukon a szemem, és csak mennek-mennek a képek a fejemben, több szálon futo gondolathalmazok
zophia: összevissza
zophia: az egyik fülemtől a másikig
zophia: olyan gyorsan
zophia: hogy a fülemben szinte hallom
zophia: szoval kivul van a csond
zophia: a fejemben meg a hangzavar
zophia: és nem tudom leállítani a gondolataim
zophia: na kb ezért nem akarok aludni
zophia: és ha el is alszom 3 elott vagy akorul, olyan 6-7 korul fel is kelek

és már megint reggel van, és megint kapkodsz, de beérsz, és csak a nihil, befészkelődve, meg a nyomasztó igazság, hogy senki iránt nem érzel, nem lángolsz hevesen és nem utálsz vérmesen, csak vagy gondolatokkal megtömve, érzelmektől mentesen, és már csak arra eszmélsz, hogy gondolatodban formálódnak a szavak, amik majd mondatok, arról.
hogy mennyire ámulatba tud ejteni, mikor magas és jóképű férfiak beszélgetnek szakmai dolgokról, és csak csodálnád őket hangtalan, amíg talán a nyál kicsordul a szájad szélén, de észbekapsz, és már csak a szavak maradnak a fejedben, és azok a határozott, mély hangok.

már majdnem úgy tűnik, mintha lassan ez a nap is elmúlna, éppen csak túl kell élned, evickélned pirkadattól a csillagos égig, mikor. és a következő mondatod már csak keserű és fájó, és 'amúgy hisztisen baszkodnám magam a falhoz, és ezt az érzést, amit ez a magatehetetlenség okoz, ezt tépném kifele gyökerestül, benyúlnék a számon, ameddig kell, és húznám'
és közben már érzed, ahogy az idegességtől a mellkasodban a pánik már hasogat, és nyelsz rá párat, hátha.
aztán hagyod a francba, mert eddig is csak nyeltél, miért lenne pont most bárhogy máshogy.

kuksolsz még vagy 3 órát így, aztán megint ákombákomok.
economics, ami amúgy fostalicska parasztsuttyó egy tantárgy, pfej.

evickélsz, képeletesen zacskót húzol a fejedre, és várod, hogy vége legyen.

ez a nap tegnap reggel kezdődött. és még mindig tart.

mikor a fejedben üvölt a júúúúú mék mi fíl lájk ö vumen, és közben vitnihjúsztont énekelnél, hogy ájm jor bébi tunááááájt, meg dzsöszt kent get ináf, és szinte azon a ponton vagy, hogy belehalsz a következő érintésbe, és tudod, hogy lesz következő, mert már mindketten mosolyogtok, lehunyt szemmel vágtatva az érzékek birodalmában...na akkor te dobsz egy hátast az astoria közepén, és snitt. a hangjegyek huss, és már csak a kalimpáló lábak égfele, meg a ’habefejeztedaröhögést esetlegfelisszedhetnélaföldről’, és persze te is röhögsz, bár te mindenen röhögsz, meg amúgy is "gyakran szerencsétlenkedsz" - és röhög ő is. csak nem veled. hanem rajtad. és majd csak utána szed fel.
és ez az a pont, ahol már tudod, hogy az este vége taxi, de külön, és te haza a saját ágyadba, meg különben is, ideje, hogy az újévi fogadalmad elkezd betartani (not sleeping with ppl am not seeing on a regular base, megamúgy no more whiz kids, bármennyire is wooohaaaaa and cute they are)

szóval a hátad a betonnak, bámulod az eget - jééééé csillagok. de jaj, mert hideg és kemény és valós az a beton, kijózanító, és abban az egy józan pillanatban eszedbe jut, hogy bizony volt valaki, aki mellett lehettél bármennyire idióta, veled nevetett, és nyújtotta a kezét, ha westbalkánban a szék mellé ültél. mind az ötször. egy este.

és már másnap van, tisztán dereng, és nem bánod, de végül tartottad magad a taxihoz a saját ágyadig egyedül. és megy a helyzetelemzés, a képek összevissza, de a gondolatok már annál a réginél, akivel semmi nem volt ciki, és nem is Ő számít, hanem a semmminemciki, és vágyod azt az érzést, hogy valaki mellett önmagad lehess, hogy kihozza belőled a százat, és azt mondhasd neki, hogy "azt szeretem benned a legjobban, hogy nem kell megjátszanom magam, és elfogadsz úgy, ahogy vagyok. hogy Veled szeretem magam"
mint ahogy mondta Ő, mielőtt úgy otthagyott, mint a kámfor. áut of sight. aztán persze fél év múlva visszafújta a tavasziszélvizetáraszt, hogy még egyszer melléülhessek a széknek.

és a másnap másnapján úgy döntesz, tudjon róla, hogy azért volt az kurvajó is, bármennyire is bicskanyitogató érzés tud néha lenni, ha reggel Őt látod meg elsőként szembejönni. és nem várod, hogy válaszoljon, mert nem szokott, meg erre különben is, mit?

inkább csak magadnak kell ez, hogy hű tudj maradni önmagadhoz, ti. a konkrét embereket érintő érzéseidet a konkrét emberek tudják meg először, és hogy realizáld, mennyire fontos és központi lesz a jövőben, mikor majd megint ott fogsz ülni az astorián, és dobsz egy hátast, és tudod, hogy lesz egy kéz, amelyik magától nyúl érted, és felsegít.

 aztán mindketten nevettek.

az egész a rettegésre épül. tapintható félelem. két külön világ - térben és időben egy helyen.

ujjaim a billentyűkön lassan siklanak. minden leütés megfontolt.
akárcsak a pont. ami eredetileg vesszőnek indult.

a pillanat, mikor a testem a saját ellenségemmé válik, hogy bekebelezhesse az elmém.
a tudat pedig dühöng, őrjöng, kitörne, ki a testből, ki az időből, ki a térből, ki a mindenből, mélyről szakadna ki és vinne magával mindent, mit érteni kell és nem érezni, maga mögött hagyva a reszketést, a könnyeket, magát a testet, mely torzul, mely szenved, mely retteg; az emocionálist, ami börtönbe zárja a racionálist, az ujjakat, melyek a klaviatúrán egyre gyorsabban szaladnak, irányítaná a karokat, a kezeket, a tenyeret, beletúrna a hajba, és tövestül tépné ki azt, húzná egyre erősebben, míg a bőr finoman a nyak és a fül találkozásánál megrepedne, majd megszakadna, húzná míg körbereped, míg végül egy utolsó megfeszített mozdulattal, mint leplet rántaná le a testemről, felfedve a koponyát, a húst, majd a csontot - a valót rejtőt.

egy oda nem illő, fanyar illat, ami éppencsak megcsapja az orrom. egy hamis hang. egy hajszálnyi karcolás a körülölelő egyensúlyon - és az orrcimpám kitágul, majd megdermed. a fülem már csak azt az egy zörejt hallja. az inger pedig végigfut a bőrömön, elindítva a parancsot, mely a másodperc töredéke alatt fut végig testemen, kihegyezve minden porcikám, készenlétre nesztelen.
tudom a következő lépést. ismerem.

eddig a pontig már számtalanszor eljutottam. a gyomrom táján enyhe émelygés, a tenyerem izzadni kezd. a pupillám kitágul, tekintetem belemerevedik a fürkészésbe. és csak

figyelek.
figyelek, és észre sem veszem, ahogy eluralkodik rajtam a

pánik

fénysebességgel döngöl a földbe, feltápászkodnék, de elmém már magával rántott, és már én sem tudod, ez vajon a tudat játéka, melynek a test ellenkezés nélkül hódol be, vagy egy hústömegbe zárt vívódó zsírszövet, mely alázatosan követ minden meghunyászkodó mozdulatot. szinte csak egy nagyítón keresztül észrevehető hasadás, éppen elég, és már távolodnak is, a test tehetetlen, a tudat pedig dörömből kifele az ablakon, rémületként tükröződik a szememben. menekülne, kitörne, szinte érzem a szemgolyómon a nyomást, tudatom apró kis nyúlványai feszítik belülről az íriszem, és a hasadás már hasadék, a test és a tudat távolodik, az elmém hátat fordít mindennek és rohan, nem néz hátra, de minél gyorsabban szalad, és fülemben minél hangosabban hallom visszafele elmondva az életem, minél messzebb kerülnék magamtól, annál közelebb jutok, és már majdnem, majdnem kint vagyok magamból, de

megtorpanok

' Én én vagyok, én én vagyok,
megőrülök, én én vagyok, én én...
megcsuszom a végén!'*

zacskót húzok a fejemre. nejlonzacskót. két kezemmel a nyakamra szorítom. mélyen lélegzek, lassú és egyenletes ritmusban. fogy az oxigén.

figyelek.
figyelek addig a pontig, amíg enyém lesz a rettegés, ott vagyok a ponton, a tudatom és a testem közt már csak egy cérnaszálnyi a kapcsolat, már majdnem elszakad, de

ebből a más állapotból visszarántom magam, mert félek, hogy egyszer túllépek azon a ponton, és

örökre
bentragadok.



(*Randóti Miklós: Előhang egy monodrámához)

mint mikor kutyaszarba lép az ember. nem örül neki, bosszankodik miatta. sárnak hitte, csak mikor elterül cipőtalpának redői között, veszi észre, hogy a helyzet rosszabb, mint amire számított.
igyekszik eltüntetni, útpadkához, fűcsomóhoz dörzsöli. de amaz makacs.
a szar makacs.
lényegében mindegy is, hogy ledörzsölöd a talpadról, vagy megvárod, míg megszárad, megkeményedik, és magától kihullik, furcsa mintájú darabokban - a lényeg ugyanaz. a szarszagot ígyis-úgyis utána még hosszan érzed.

és ez az, ami miatt az ember nem szeret szarba lépni.

hát.

talán ez az, amit sosem fogok tudni elkapni. mindig csak szalad előttem, néha ugyan elcsípem, de éppen csak a mutatóujjam és a hüvelykujjam közé fogom, és már tovább is illan.
de az is lehet, hogy én kergetem. folyamatosan űzöm magam előtt, és mikor elérhető távolságban van, inkább taszítok rajta egyet, mint megragadnám.

vagy.

ez egy semmi, körvonalakkal. fogom a ceruzámat, és csak satírozok és satírozok, fény meg árnyék, mindenhol csak szürkeség, néhol majdnem fekete.
fognék egy doboz zsírkrétát. színeset. és elölről kezdeném. megtölteném élettel, lüktető, csapongó, határvonalakon túlfolyó.

azt nem hinném, hogy ez egy ténylegesen fekete vonalakkal határolt fehér semmi.
mert akkor nem tekeregne. meg piszkálna. meg ilyenek. meg.

és fognám a szituációt, amiben. majdnem ketten. vagyis. egy ember meg még egy ember. két ember. de nem ketten.
szóval. ugyanaz a váz, de amik élménnyé teszik, azok a csatolt érzések, amik megtöltik, ha. megtöltik.
látom az én szemem szögéből (áll ki a szememből a szálka, ami gerenda. meg szög is. egész tákolmány) aztán.
fordítanék rajta egyet, és megnézném a másik ember szemével is. a még egy emberével. feltéve, hogy. látja.

aztán fognék egy papírt, és mikor végre abbahagytam a nevetést, és a könnyeket is letöröltem az arcomról, ezt az egészet leírnám. néhol talán még firkálgatnék is, nonfiguratív mindenféléket, amik persze rejtélyes betűkombinációk lesznek. olyannyira, hogy. még én sem értem. aztán adnék neki címet. bár gondban lennék. találó kellene, ami összefoglalja a lényegét, ami.

mi?

szóval a lényege. hogyan éli meg az egyik ember meg hogyan éli meg a még egy ember. ugyanazt a vázat hogyan töltik ki, mit építenek belőle. ha egyáltalán. meg a diszharmónia, félig kimondott, és kétféleképpen befejezett mondatok, az a sok dolog, amit hozunk magunkkal, cipeljük át a kapcsolatainkon, cipeljük át az életünkön. kundera zeneműve*, meg az egyik emberé meg a még egy emberé, amit minél idősebben hallgatnak, annál több hang tér el.

ez főleg akkor ciki, ha az ember alapvetően nem tud kottát olvasni. meg a sorok közt. sem.

bár.
habár.

nemdebár?

(*While people are fairly young and the musical composition of their lives is still in its opening bars, they can go about writing it together and exchange motifs (the way Tomas and Sabina exchanged the motif of the bowler hat), but if they meet when they are older, like Franz and Sabina, their musical com­positions are more or less complete, and every motif, every object, every word means something different to each of them.

If I were to make a record of all Sabina and Franz's conver­sations, I could compile a long lexicon of their misunderstand­ings. Let us be content, instead, with a short dictionary.
Milan Kundera: The Unbearable Lightness of Being)

-avagy a 22-es csapdája.

az egész Ádámmal és Évával kezdődött. mondhatnánk akár azt is, hogy tegnap este, mikor otthon és bejgli és kereskedelmi csatorna, mások meghitt és békés, csengettyűszós, míg én laptop és karrierelemzés; mégis, egy valami közös.
 tegnap este, egy éve, egy évszázada, egy évezrede - egészen visszavezethető a kezdetek kezdetéig, mióta van a férfi és a nő, mióta van vonzalom, és mióta van, bizony, bűnbeesés. és amióta van, ismétlődik, kúszik át korokon, földrészeken. mint a soros kapcsolású karácsonyfaizzók - egy pontból indul, és halad szépen sorban egyesével, míg végül mind ki nem gyullad - míg minden lélegző és érző hús és ín és szalag és víz alkotta homogén/heterogén egység pislákolni nem kezd, míg végül heves lángolásba torkol.

soros kapcsolás. dominóelv. az impulzus.

tréningek során gyakran alkalmazott gyakorlat: a résztvevők felállnak egymással szemben 2 sorban, majd mindenki megfogja a mellette állók kezét - így kapunk két láncot, ők lesznek a verseny résztvevői. az egyik végén a két sor közt áll valaki, aki feldobja az érmét, a másik végén pedig van egy labda. ha az érme fej, a sor első embere megszorítja a mellette álló kezét, aki ezt tovább adja, és így tovább. a cél: minél gyorsabban végigfuttatni az impulzust, és a végén megszerezni a labdát a másik csapat elől.

a bal kezemen éppenhogy érzem a szorítást, a jobb kezem már fürgén reagál.
a bal kezemben még érzem tenyered majdnemnedves szorítását, de jobb kezem már másért kiállt.

így kezdődött ez - Éva fogta Ádám kezét, aztán jött az alma meg a kígyó, a publikus részt mindenki ismeri, de egy pillanattal később Ádám már más kezét fogta. mire pedig Ádám észbe kapott volna, már az a más is egy mégegymás kezét fogta. and so on.

így lett ebből láncreakció. szeretetből csakúgy, mint gyűlöletből, sóvárgásból és vágyból, epekedésből, önkínzásból, álmádozásból és - bizony - valóságból. mindannyian más rabjai vagyunk, mint aki őriz minket, vigyáz ránk, mi pedig, miközben a másik talán mit sem sejt, másnak a megszállotjává váltunk.

az elérhetetlen nem lesz elérhető, aki pedig karnyújtásnyira van, sosem lesz álom annak, aki mind a kettő kezét fogja. és mégis.
karnyújtásnyi realitás - gyakran egy életen át ívelő ábránd.

mert valaki az ábránd kezét is fogja, akinek
ő csak egy karnyújtásnyi realitás.

hozzávalók 2 személyre:

egy férfi
egy nő
csipetnyi kémia
rengeteg alkohol
két mobiltelefon
egy rendezvény

tetszés szerinti őszinteség
csipetnyi indulat





előkészítés:

a nő legyen pushy, a férfi legyen laid low. térben és időben keverjük őket össze, majd ha már eleget álltak, szedjük őket külön két tálba. legyen egy beszélgetés telefonon egy szombati napon hajnali 4:34-kor tetszés szerinti őszinteséggel befűszerezve, mikor kimondja a férfi, hogy soha többet nem szeretne semmit a nőtől. a nő határozza el, hogy soha többet nem beszél a férfival a magánéletében. aztán tegyék le a telefont.
és gondolkozzanak el az elhangzottakon.

elkészítés:

a nő legyen csinos, a férfi nem kevésbé. jelenjenek meg ugyanazon a rendezvényen (két darabba vágva), ahol a nő öntse össze magában a rengeteg alkoholt, igyon 1 pohár pezsgőt, 4 pohár bort, egy Long Islandet kóla és jég nélkül, majd még egy bort rummal és whiskeyvel, és 13 szem koktélcseresznyével. a férfi eközben legyen oldott, közvetlen mindenkivel - kivéve a nővel. és azokkal a férfiakkal, akikkel a nő szóba áll. a nő és a férfi ne beszéljenek egymással. sms megengedett. mindeddig a csipetnyi kémia bárhol felhasználható, ízlés szerint adagolva.
távozáskor a nő hisztizzen, legyen akaratos, a férfi pedig ingerült és üres. külön távozzanak, de útközben beszéljenek telefonon. a téma még mindig a szombat hajnali 4:34-es beszélgetés, csipetnyi indulattal megszórva.

férfi: i told you so, there is nothing to talk about
nő: you said you'd love to

majd a nő tegye le. köszönés nélkül.

másnap a nő szembesüljön az előző éjszaka eseményeivel. ennek hatására szégyenében írjon egy bocsánatkérő (nem mentegetőző!) üzenetet a férfinak. pontban délelőtt 11 órakor, mikor a menyezet repedezet (10:56 még belefér). a férfi ne válaszoljon rá.
higyjék azt, hogy le van zárva.

pár nappal később a férfi küldjön egy emailt a nőnek, amit a nő csak hosszas hezitálás után nézzen meg; majd először legyen elkeseredett, aztán háborodjon föl, végül konstatálja, hogy ha nem vet véget ennek, soha nem fejeződik be. menjen oda a férfihoz, és mondja el, mit gondol, majd távozzon.

és ezzel le van zárva.

Jó étvágyat kívánok!

( elkészítési idő: 17 hónap
adagonként 1/6 rész örömöt, 3/4 rész szomorúságot, néhol csalódottságot, konfúziót és vizet tartalmaz)

ebben a pillanatban
határozottan éreztem
bénító
ahogy átgondolom
azt a rengeteg dolgot, amit láttam/éreztem/átéltem
és semelyik
nincs már

átértékelődnek
leértékelődnek

devalváció
kiemel, hogy aztán lenyomhasson
mélyebbre, mint valaha

volt egy fonál, amit elkaptam. vezetett, hosszú úton, szüntelen, nem láttam a végét, és mikor odaértem, visszafordultam és nem egy fejlődést láttam, hanem az egészet csak körbejártam.
mint a választásokon. eltelik 4 év, és minden kezdődik előlről.

mindent kezdhetek előlről.

tapasztalat? nem előre mentem.
rutin? nem jófele mentem.

lekaparni a felesleget, kiszutykolni. azt kéne.
segít az élet, leszedi rólam. jól belejött. most már abbahagyhatná.

maradt ez a váz, belül szinte már üres. kongó. esetleg kietlen. vagy sivár.
kívül meg csak ez a

delírium-arcú bágyadt kéj

elkezdtem gondolkodni. amit nem akartam.
elkezdtél gondolkodni. amit nem akartál.

egyikünk sem akarta, mégis ez lett.
persze egyikünk sem vallja be, hogy ez van.

most megy a taktika, a power play. meg a hiszti.

én ezt az egészet nem akartam. így nem.
nem akarok elvárásokat, meg előrefele nézni, csak lenni meg nevetni és szeretni, semmi hiszti, meg kimondatlan gondolatok, amik összezavarnak, és igazándibol lehet, hogy nincsenek is.

megnehezitem a kommunikaciot. mert megnehezited a kommunikaciot.
magyarazkodsz.
nincsen rá szükségem.

ne hazudj. nem kell az igazat mondani. nem kell semmit mondani. te tudod a legjobban. az ember addig nem hazudik, amíg nem szólal.egyáltalán, miért hiszed, hogy hazudnod kell?

követelőző vagyok.
követelőző vagyok?

elmosogatok magamtól hétfőn. utánad.
elmosogatok magamtól kedden. utánad.
elmosogatok magamtól szerdán. utánad.
nemmosogatok el magamtól csütörtökön. sem pénteken.
szombaton megkérded, miért nem mosogattam el. magamtól. utánad.

vagy.
nem követelőzés ez. csak megszokás.

meg.
nehogy elbízzam magam, csak a karórámat keresed.

az volt az a pillanat, mikor. bár, te észre sem vetted. de attól függetlenül, hogy ez nem komoly, nem engedhetem, hogy némiképp megalázó szituációban önbecsülést rombolj. azt meg végképp nem, hogy ne érezzem ezt az egészet méltónak hozzám.
mert szerinted nem kéne jelentéktelen dolgokon fennakadnom. de nem úgy csinálsz, mintha jelentéktelen lenne.

különben is.
farkastörvények.
farkastörvények?

namost.
vagy a) nem veszlek komolyan
vagy b) komolyan veszlek

végeredményben oda jutunk, hogy 'kösz, de kösz nem'
mert ha nem veszlek komolyan, akkor minek is csinálunk bármit
ha meg komolyan veszlek, túlontúl sértő vagy

de.
maradjunk annyiban, hogy én a részemről ezen nem gondolkodom, hagylak pár napig, és lesz, ami lesz.

vagy.
nem lesz.

a tehetetlenség cinkosan mosolyog a kupac széléről. fél lábbal talán még a nappaliban van. de ezúttal nem engedem, nem esik meg rajta a szívem. ki kell tennem. muszáj megszabadulnom tőle.
vannak dolgok, amik sosem rajtam múlnak. dolgok, amiket nem befolyásolok, nem irányítok. jó esetben szemtanúja vagyok, rosszabbkor csak meztelen bőrömön érzem az eredményt. de olyankor már hiába tiltakozom.
a szeretet, amit kapok (kapnék); amit viszonoznak (viszonoznának); nem úgy, ahogy (úgy, ahogy); nem annyira, amennyire (annyira, amennyire) én szeretném (én szeretném). ez is ilyen. Ő is ilyen. tehetetlen.
minden megy, ami nem csak rajtam múlik. minden, ami túljut azon a ponton, hogy már kiengedtem a kezemből, és nem tőlem függ. hogy nem tőlem függ a mosolyom? a nevetésem? az örömöm? a bánatom? naugye. sipirc ki az életemből! majd én eldöntöm. ne ti döntsetek helyettem. ne te dönts helyettem.

kételyek, kétségek, ezekbe való beleesés, lubickolás - ringat, körülölel. hamis. huss. hess.

számba kell, hogy vegyelek titeket is. nyelvem hegyével ízlelem valótok látszat-bőrét, fogaimmal marcangolom lelketek igaz-húsát.
számba kell, hogy vegyelek titeket is. máz. édes. ízlik, addig nyalom, míg le nem olvad. buzgón, mohón, hevesen. hajt a kíváncsiság, hajt, remélvén, hogy meglelem. de nem. eszperente nyelven kell fellelnem - tested lelketlen.
kietlen, kongó hústömeg. ellentmond. hazudik. nyelvem nem tud betelni, fogam tétlen marad, a Tudat pedig int. menniük kell. menned kell.

a kupac bonyolult. körülfön, behálóz, átfurakszik, présel. nem kell. lehámozom a rétegeket, lefejtem a felesleget, marad az egyszerű, az átlátható, a rendezett. ez kell, a többi csak felesleg. nem is én pakoltam magamra. egyszerű fizika - mágnesesség. vonzás.
fogom ezt a magot, és a kupac közepére teszem. ez tartja össze az egészet.

everything is everything. minden összefügg mindennel. ha kiteszem a-t, ki kell tennem b-t is, ami magával ragadja c-t. and so on.

marad egy bak. egy tiszta tábla. egy új vászon.
egy lehetőség. egy elhatározás.

felszabadul az erő, amit eddig haszontalan dolgok kötöttek le. felszabadul, és tenni akar. változtatni. körbejárni, és amire nincs szükség, beletenni egy csúnya nejlonzsákba - esetleg kettőbe.

és kihajítani.

'...hogy az értelem játékával a csókot ellenszegüléssé alakítja át, az senkit sem téveszt meg, a lovagnak azonban mégis nagyon komolyan kell vennie a játékot, mivel egy olyan szellemi eljárás része, amelyre egy másik szellemi eljárással kell reagálni. nem azért társalognak, hogy kitöltsék az időt, hanem éppenséggel a társalgás szervezi, kormányozza az időt, s szabja meg azokat a törvényeket, melyeket tiszteletben kell tartani...'

nem bírom ezen a ponton tartani. vagy továbblépek, vagy elengedlek.

 

ma megvolt ő is. számszung gnyóccá. 3,5 G, 5megapikszel, háromszorosoptikaizúm, széjjelcsúsztathatós, beépítettguglis, omeganokialukalájk, és dögnehéz. elsőre.

aztán sajna másodikra sem jobb...alapvetően fenntartásaim vannak a számszungokkal kapcsolatosan, és ez most sem változott..bár pozitívum, hogy HSDPA simán hasít, az a kamera még mindig nem AZ a kamera, és az a kis bütyök baloldalt...jaj.

a dizájn annyira nem worthit, amennyire súlyos. persze, mert fém (ez mondjuk legyen pro)

 

bár. szétcsúsztatom, nincs felesleges oldalmozgás. nem nyikorog, es nem akad.

 

első blikkre ennyi, tartósteszt nem volt, tőlem nem is lesz. én csak az átfogdosós vagyok :)

karácsony előtt még forgalomba. óje.

nem járunk, vagy ilyesmi.

csak hagyom, hogy szeressen.
csak hagyja, hogy szeressem.

nem túl bonyolult.én vagyok, ő van, néha mi is vagyunk, és olyankor mosolygunk.
törődik velem, és félt. én is törődöm vele, és féltem. néha csak hosszasan öleljük egymást. aztán belenéz a szemembe, és mosolygunk.

csak mi tudjuk, hogy ez van, hogy ez fontos, hogy ez jó.

nem törékeny, nem kell dédelgetni, nem féltve őrzött dolog ez. csak van. jött, egyszercsak, úgy magától. sokat ad, fontos, de nem komoly. csak van.

és ennyi pont elég.

tisztulunk. ilyesmi.

vé kalóriát számol és nyomatja a bíróicát, én meg szénhidrátot nézek nagyon és idegeskedem.

vé fogyni szeretne, én egészségesebben táplálkozni. (30 nap múlva karácsonyi bál. naná, hogy én is fogyni akarok)

same ol' same. évente legalább kétszer tuti belevágunk, nagy reményekkel, lelkesedéssel. ez tart általában nálam az első kávézásig, ahol rendszerint egy hatalmas adag süteményt is magamba pakolok. csak úgy a fíling miatt. vé kitartóbb. meg ő tornázik is.

de most! most én is az leszek. tuti. lelkesedés, elhatározás. jól átgondolt haditerv. komolyan, csatába megyek az egészségtelen életmód ellen.

1, folyadék

3 fajta tea. reggel kamillatea, délután csalántea, lefekvés előtt citromfűtea.
ásványvíz. nap háromszor 15 csepp grapefruit mag kivonattal.még ásványvíz.

ha megőrülnék az édességért, wintergenuss tea. fahéjjal.

2, ami nincs, mint olyan

édességek, szárított gyümölcs, dinnye, élesztő, élesztővel készült termékek és ételek, fehérkenyér, zsemle, kifli. tejföl, a sajtok nagy része (különösen a penészes fajták), kechup, majonéz, mustár, készen kapható salátaöntetek és mártások, szójaszószok, gomba. sör, bor, pezsgő, gyümölcslevek

nincs alkohol. nincs édesség. cigizni meg alapból sem. jessszus. alternatív stresszoldókat kell találnom. (amúgy nem iszom sokat. de. és túrórudit is rengeteget eszem. két tábla Lindt csoki közt. ezek után mondjuk örülhetek, hogy csak 65 kiló vagyok. rég száz felett kéne lennem...)

a többi annyira nem lesz nagy lemondás. ki az, aki manapság ketchupot tol magába? pfuj.

3, amit lehet. mármint enni.

bármilyen sovány hús, halak, kagylóés rákfélék; natúr rizs, hajdina, árpa, korpatermékek, köles, lencse, zab, zabtermékek
hidegen sajtolt olajak; tojás; élőflórás natúr joghurt, élőflórás natúr ivójoghurt, juhtúró;
padlizsán, patisszon, cukkíni, tök, brokkoli, karfiol, spárga, uborka, spenót, paradicsom, paprika, retek, fejessaláta, hagyma, fokhagyma, sárgarépa, fehérrépa, petrezselyem, zeller, gyömbér, burgonya, fehérés vöröskáposzta, kelbimbó, cékla;
rozmaring, sáfrány, kurkuma, tárkony, bazsalikom, római kömény, curry, koriander; ananász;
dió, tökmag, szezámmag;
kávé, ásványvíz, teák

ennek örömére reggelire már be is nyomtam 18 deka élesztőmentes roszkenyeret, 3 szelet vékony pulykasonkát, 5 deka juhtúrót és egy fél piroshúsú kaliforniai paprikát. meglepően finom volt. hiába, a junkfoodhoz szokott ízlelőbibóimnak még a bors is megváltás...

4, az evésen túl...

rendbe kellene rakni az alvás dolgot. mára sikerült 8 órát. közben végig Esbjörn Svensson Trió ment. eléggé kellemeset aludtam. valszínű a múltkori Mahler mű, amivel próbálkoztam, annyira nem volt jó választás. a szimfóni a 'Tragedy' címet viseli. nem éppen alváshoz ajánlott zene...

emellett, ha majd valahonnan szerzek szabadidőt, elmegyek fitnesselni. mert az trendi. arról nem is beszélve, hogy az Alexandra Fitness-től a Gold-ig mindenhova ingyen jutok be. végülis kihasználom a lehetőségeimet... nem. abszolute nem.
ha az ember heti 6 napot dolgozik, összességében úgy 50-55 órát, és mellette lelkiismeretesen még felsőooktatásban is bohóckodik, képtelenségnek tartom, hogy ilyesmire jutsson ideje.

vagy nagyon jó a time managment-je.

vagy egyszerűen hazudik.

vagy nincs élete. esetleg koffeintablettát szed, vagy redbullt. intravénásan.

úgy ennyi. aztán majd meglátjuk.

*copirájt vé

ugye volt egy olyan, hogy akkor nekem a Prizma kellene karácsonyra. mert csak. bár van most a 6233, ami a maga nemében egy teljesen rendben levő telefon, ha leszámítjuk azt a zseniális problémát, amit a szoftverfrissítés sem oldott meg, miszerint ha 2 bejövő üzenetem van, akkor az email-jeimnek már nincs hely, no de sebaj, én azért szeretem ezt a kis telefont, de a Prizma azért mégiscsak szép. (lány vagyok, mi más számítana - és ekkor félretesszük azt, hogy amúgy meg technikus. de inkább csak technikás :)

a kezembe került a Prizma.

és big NO NO. recseg-ropog és az a cserélhető színes csík az oldalán...jáj. nagyobb csalódás, mint a PRADA volt. (azon hamar túltettem magam, az csak egy LG. de ez egy Nokia. szívfájdalom)

nade. most megláttam az N82-t, aztán átolvastam, mit tud, és kellemesen megborzongtam.

 

egyébiránt, ha valaki egész véletlenül valami telefontesztelgetős-arrólcikketírós munkát szeretne nekem felajánlani, mert csak, do not hesitate contacting me :)

és persze most hívott egy igen kellemes női hang egy igen kellemetlen dolog miatt, miszerint jegy nélkül igénybe venni a tömegközlekedési eszközöket büntetetendő, bár nem máglyán égetéssel.

pénzbírsággal.

szóval van az az állapot, hogy mától nem is eszem....

szóval van ez az állapot, hogy nem alszom.
najó, néha. egy keveset. nyitott szemmel a buszon, íróasztalra borulva a hajtásban, tízperceken a kanapén. egyszer-egyszer előfordul, hogy éjszaka is sikerül, az ágyamban.

vagy máséban.

csak egy ártatlan levél. nem is vicces ráadásul, hogy azt mondhassam, talán amiatt.

jutottunk el odáig, hogy

éjszakánként álmatlanul fekszem az ágyamban, és klaviatúrát koptatok, veszettül és mohón falják ujjaim a billenytűket. majd várok. válaszra.és a válasz jön. és mosoly, és nevetünk, és körülölel.

tényleg ártatlan lenne, ha

nem találkoztunk volna. egyszer. kétszer. harmadszor. mikor megcsókolt. negyedszer is találkoztunk. én csókoltam meg.

szóval lett ez az állapot, hogy nem alszom. helyette ülök ezen a mindenféle érzelmekből összehányt dombon, ingatag, gurulnak szét a darabok. néha valaki odajön, és rádob még egy adagot. egyelőre nem fogy. stagnál.

nem aggódom, bár

van ez az állapot, hogy nem alszom.

ja. és ha valami irtó nagy művész lennék, fognék egy nagyon lágy, puha papírt, és hagynám, hogy az arcomon lecsorgó szemfestékes könnycseppek nyomokat áztassanak bele, meg törölgetném a nedves szemhéjamat, és maszatolnám a fekete szempillaspirált, mindenféle fura nyomokat hagyva a papíron, meg pislognék össze-vissza. mert kurvára csípné a szemfesték a szemem.

de kibaszott drágáért adnám el.

végtére is, akárhonnan nézzük, ez hiány. de ahhoz, hogy erre azt tudjam mondani, hiány, meg kell határoznom, mi a hiány, mint olyan. semmi túlbonyolítás. csak röviden. tömören.

-péter, szerinted mi a hiány?
-ha a 'lack' felől közelítjük, akkor az nem feltételezi a létezést. hogy egyáltalán van. vagy volt.* vagy mire gondoltál?
-valami volt, ami most nincs, de kéne vissza - mondta anna.

és mivel ebben a párbeszédben részt vettem, viszont nyilvánvalóan nem én voltam péter, maradtunk az én verziómnál.**
aztán mégsem.***

és utána volt az is, hogy "anna, az agyad egyik fele hülye. már megbocsáss" meg olyan is, hogy "döglött lovon nem lovagolunk, mert nem megy semerre, másnéven kényelmes a nyereg, csak a ló alattunk már meghalt"

aztán eljutottunk odáig, hogy 'nem azért vágok ilyen hülye fejet, mert nem értem, amiről beszélsz, hanem mert máshogyan nem tudom tartani az arcom'

némi szemantikai vitánk is volt, majd egyetemesen megfogalmaztuk az 'én' jelentését abszolute nem szubjektív valójában. ez rögtön azután történt, hogy én öt napig gondolkodtam azon, hogy vajon milyen lehet péter lépcsőházának legfelső szintje (péter a félemeleten lakik, és az egész házban rettentő finom illat van a földszinti mosókonyhának köszönhetően), majd felmentem, ő pedig közölte, hogy ez egyszer haloványan átfutott az ő agyán is, majd hagyta a faszba az egészet.

volt egy pár egyenlőségjel is. az én fejemben aközt, hogy blabla meg blabla és blabla, péternél pedig "ha az egyik oldal, esetünkben az eredmény nulla, akkor nem úgy a legegyszerűbb, hogy a másik oldalon is lehetőség szerint nullák legyenek?" (=nem szenvedünk a dolgokon, ha azok -végeredményben- nem változnak. eszünkbe eszünkbe juthatnak, de felesleges rajtuk tépelődni)

meg volt egy olyan is, hogy 'akkor fogom a szeretekszenvedni és epekednijó frázisaimat, leírom őket egy papírlapra, a papírlapot kis fecnikre tépem, amit aztán beteszek az iratmegsemmisítőbe, majd tovább sétálok'. ehhez péter még annyit fűzött hozzá, hogy "égesd is el. biztos, ami biztos."

és mint konklúzió, kijött a következő:
-"statisztikailag a többség nem szeret szenvedni" (itt én megtámadtam volna péter "a többség egyenlő az átlaggal" gondolatát, miszerint ez az én olvasatomban 'többség=átlag=szürkeség=unalom=nem akarok átlagos lenni', de ha a fentebb kapottakat behelyettesítjük, akkor kijön a bla=blabla=blablabla=nulla egyenlőség.)
-kamera távolodik, és nagytotálban ott ül egy 24 éves lány****, aki depressziós. nevetünk rajta, és nem ülünk le mellé sajnálni. megragadjuk ezt a lányt a grabancánál fogva, talpraállítjuk, és lökünk rajta egyet
"ha a szakadék szélén állsz, könnyebben esel vissza, ha hátra nézel. inkább húzz onnan a francba. öngerjesztő folyamat, az első lépést követi a második, amit a harmadik, és a végén már rohansz"

(-ennek az egésznek az analógiáján pedig levezethető, hogy végtére is a hiány=bla=blabla=blablabla=nulla.
vagyis.
a hiány, mint olyan, nem létezik.)


*(ezzel párhuzamosan Péter azt is mondta, hogy aki azt állítja, hogy az olaj egy folyékony halmazállapotú anyag, az a címén felkeresheti, és ő mutat neki szilárdat. a konyhafalon. Péter épp konyhát takarít ugyanis. és a helyetekben én bőszen állítanám, hogy az olaj folyékony. Péter ugyanis Svájcban lakik :)
**(bár péter szerint az én életem bonyolult.illetve család-szinten szeretjük túlbonyolítani - az édesöcsém épp szakít. szerintem csak nem egyszerű. szerinte nevezhetjük bárhogyan, az életem akkor is bonyolult. megkérdeztem, ezt mire érti, mire javasolta, olvassam el a blogomat, majd tovább nézte a focimeccset)
***(focimeccs over)
****(minő egybeesés, én is lány vagyok, és éppen 24 éves. sherlock-ok előnyben)

... üzenete:
: simogatósikon:
... üzenete:
: fölédhajolósikon:
... üzenete:
: szájrapusziadósikon:
... üzenete:
: mellédfekvősikon:
... üzenete:
: átölelősikon :
... üzenete:
: szépetálmodósikon :
--- üzenete:
: kellemesérzésesnagymosolyosikon:
... üzenete:
: csakalélegzetemhallodikon:
--- üzenete:
: csukottszemmelfekszemikon:
--- üzenete:
: érzemazillatodikon:
... üzenete:
: kicsitmagamhozhúzlakerősebbenikon:
--- üzenete:
: mindenporcikádazenyémisikon:
--- üzenete:
: lágyanérzemaleheletedabőrömönikon:
... üzenete:
: szeretnékúgyhozzádérniminthamosttehetnémutoljáraikon:
--- üzenete:
: szeretnémhogyezazérintéssohaneérjenvégetikon:
... üzenete:
: tudodhogybecsukodaszemedéssohanemisfogikon:
--- üzenete:
: egypillekönnyűsóhajmelymosthagytaelazajkamikon:
... üzenete:
: amiténazajkaimmalmégazajkaidrólmegkaparintottamikon:
--- üzenete:
: nyelvemmelfinomanutánakapokháthavisszatudomcsempészniikon:

--- üzenete:
:mosolymosolymosoly:
... üzenete:
:ittisittis:

[akkor]
futok. szaladok. rohanok.
megbotlok. egy kőben. vagy kigáncsolsz. vagy a lábaim nem bírják az iramot.
mindegy.
elesek.
térdre rogyok.
lassan feltápászkodok.
beütöttem.fáj.

[most]
nem szaladgalok. inkabb megfontoltan jarkalok. vagy csak alldigalok.
a terdem meg neha faj. veralafutasos. nem szép lila, mar csak sargas. lassan eltunik, szinte mar alig lathato.
de en tudom, hogy ott van.
és tudod Te is.
neha odajossz hozzam, es a mutatóujjaddal megnyomod a terdem. hogy erezzem, azert ez meg fáj.

nemmegy
(vagyishogy)
denemerőltetem
voltakvannaklesznek
(gondolatok)
csak
mostvalahogynem
(bár)
mostiscsakúgycsinálok
(mintha)
pedig
szóval
(tettel)

nincsihlet
(megihlet)

amúgymeg

elmém legféltettebb zugának fantáziáit köti gúzsba
 
(a mosoly)

és ezért van, hogy

nem
tudok
(írni)