szentimentálhigiénia

végtére is, akárhonnan nézzük, ez hiány. de ahhoz, hogy erre azt tudjam mondani, hiány, meg kell határoznom, mi a hiány, mint olyan. semmi túlbonyolítás. csak röviden. tömören.

-péter, szerinted mi a hiány?
-ha a 'lack' felől közelítjük, akkor az nem feltételezi a létezést. hogy egyáltalán van. vagy volt.* vagy mire gondoltál?
-valami volt, ami most nincs, de kéne vissza - mondta anna.

és mivel ebben a párbeszédben részt vettem, viszont nyilvánvalóan nem én voltam péter, maradtunk az én verziómnál.**
aztán mégsem.***

és utána volt az is, hogy "anna, az agyad egyik fele hülye. már megbocsáss" meg olyan is, hogy "döglött lovon nem lovagolunk, mert nem megy semerre, másnéven kényelmes a nyereg, csak a ló alattunk már meghalt"

aztán eljutottunk odáig, hogy 'nem azért vágok ilyen hülye fejet, mert nem értem, amiről beszélsz, hanem mert máshogyan nem tudom tartani az arcom'

némi szemantikai vitánk is volt, majd egyetemesen megfogalmaztuk az 'én' jelentését abszolute nem szubjektív valójában. ez rögtön azután történt, hogy én öt napig gondolkodtam azon, hogy vajon milyen lehet péter lépcsőházának legfelső szintje (péter a félemeleten lakik, és az egész házban rettentő finom illat van a földszinti mosókonyhának köszönhetően), majd felmentem, ő pedig közölte, hogy ez egyszer haloványan átfutott az ő agyán is, majd hagyta a faszba az egészet.

volt egy pár egyenlőségjel is. az én fejemben aközt, hogy blabla meg blabla és blabla, péternél pedig "ha az egyik oldal, esetünkben az eredmény nulla, akkor nem úgy a legegyszerűbb, hogy a másik oldalon is lehetőség szerint nullák legyenek?" (=nem szenvedünk a dolgokon, ha azok -végeredményben- nem változnak. eszünkbe eszünkbe juthatnak, de felesleges rajtuk tépelődni)

meg volt egy olyan is, hogy 'akkor fogom a szeretekszenvedni és epekednijó frázisaimat, leírom őket egy papírlapra, a papírlapot kis fecnikre tépem, amit aztán beteszek az iratmegsemmisítőbe, majd tovább sétálok'. ehhez péter még annyit fűzött hozzá, hogy "égesd is el. biztos, ami biztos."

és mint konklúzió, kijött a következő:
-"statisztikailag a többség nem szeret szenvedni" (itt én megtámadtam volna péter "a többség egyenlő az átlaggal" gondolatát, miszerint ez az én olvasatomban 'többség=átlag=szürkeség=unalom=nem akarok átlagos lenni', de ha a fentebb kapottakat behelyettesítjük, akkor kijön a bla=blabla=blablabla=nulla egyenlőség.)
-kamera távolodik, és nagytotálban ott ül egy 24 éves lány****, aki depressziós. nevetünk rajta, és nem ülünk le mellé sajnálni. megragadjuk ezt a lányt a grabancánál fogva, talpraállítjuk, és lökünk rajta egyet
"ha a szakadék szélén állsz, könnyebben esel vissza, ha hátra nézel. inkább húzz onnan a francba. öngerjesztő folyamat, az első lépést követi a második, amit a harmadik, és a végén már rohansz"

(-ennek az egésznek az analógiáján pedig levezethető, hogy végtére is a hiány=bla=blabla=blablabla=nulla.
vagyis.
a hiány, mint olyan, nem létezik.)


*(ezzel párhuzamosan Péter azt is mondta, hogy aki azt állítja, hogy az olaj egy folyékony halmazállapotú anyag, az a címén felkeresheti, és ő mutat neki szilárdat. a konyhafalon. Péter épp konyhát takarít ugyanis. és a helyetekben én bőszen állítanám, hogy az olaj folyékony. Péter ugyanis Svájcban lakik :)
**(bár péter szerint az én életem bonyolult.illetve család-szinten szeretjük túlbonyolítani - az édesöcsém épp szakít. szerintem csak nem egyszerű. szerinte nevezhetjük bárhogyan, az életem akkor is bonyolult. megkérdeztem, ezt mire érti, mire javasolta, olvassam el a blogomat, majd tovább nézte a focimeccset)
***(focimeccs over)
****(minő egybeesés, én is lány vagyok, és éppen 24 éves. sherlock-ok előnyben)