szentimentálhigiénia

mikor a fejedben üvölt a júúúúú mék mi fíl lájk ö vumen, és közben vitnihjúsztont énekelnél, hogy ájm jor bébi tunááááájt, meg dzsöszt kent get ináf, és szinte azon a ponton vagy, hogy belehalsz a következő érintésbe, és tudod, hogy lesz következő, mert már mindketten mosolyogtok, lehunyt szemmel vágtatva az érzékek birodalmában...na akkor te dobsz egy hátast az astoria közepén, és snitt. a hangjegyek huss, és már csak a kalimpáló lábak égfele, meg a ’habefejeztedaröhögést esetlegfelisszedhetnélaföldről’, és persze te is röhögsz, bár te mindenen röhögsz, meg amúgy is "gyakran szerencsétlenkedsz" - és röhög ő is. csak nem veled. hanem rajtad. és majd csak utána szed fel.
és ez az a pont, ahol már tudod, hogy az este vége taxi, de külön, és te haza a saját ágyadba, meg különben is, ideje, hogy az újévi fogadalmad elkezd betartani (not sleeping with ppl am not seeing on a regular base, megamúgy no more whiz kids, bármennyire is wooohaaaaa and cute they are)

szóval a hátad a betonnak, bámulod az eget - jééééé csillagok. de jaj, mert hideg és kemény és valós az a beton, kijózanító, és abban az egy józan pillanatban eszedbe jut, hogy bizony volt valaki, aki mellett lehettél bármennyire idióta, veled nevetett, és nyújtotta a kezét, ha westbalkánban a szék mellé ültél. mind az ötször. egy este.

és már másnap van, tisztán dereng, és nem bánod, de végül tartottad magad a taxihoz a saját ágyadig egyedül. és megy a helyzetelemzés, a képek összevissza, de a gondolatok már annál a réginél, akivel semmi nem volt ciki, és nem is Ő számít, hanem a semmminemciki, és vágyod azt az érzést, hogy valaki mellett önmagad lehess, hogy kihozza belőled a százat, és azt mondhasd neki, hogy "azt szeretem benned a legjobban, hogy nem kell megjátszanom magam, és elfogadsz úgy, ahogy vagyok. hogy Veled szeretem magam"
mint ahogy mondta Ő, mielőtt úgy otthagyott, mint a kámfor. áut of sight. aztán persze fél év múlva visszafújta a tavasziszélvizetáraszt, hogy még egyszer melléülhessek a széknek.

és a másnap másnapján úgy döntesz, tudjon róla, hogy azért volt az kurvajó is, bármennyire is bicskanyitogató érzés tud néha lenni, ha reggel Őt látod meg elsőként szembejönni. és nem várod, hogy válaszoljon, mert nem szokott, meg erre különben is, mit?

inkább csak magadnak kell ez, hogy hű tudj maradni önmagadhoz, ti. a konkrét embereket érintő érzéseidet a konkrét emberek tudják meg először, és hogy realizáld, mennyire fontos és központi lesz a jövőben, mikor majd megint ott fogsz ülni az astorián, és dobsz egy hátast, és tudod, hogy lesz egy kéz, amelyik magától nyúl érted, és felsegít.

 aztán mindketten nevettek.