HTML

2008.01.23. 19:14 rose highmile

bad hair day

ez egy olyan nap, ami szar. még fel sem kelsz, és már tudod, hogy szar. még ki sem nyitod a szemed. már szar. kinyitod a szemed.

aztán rájössz, hogy 36 perc múlva a munkahelyeden kell lenned. csak előbb még rá kell jönnöd, hol is vagy pontosan. miután kiderült, konstatálod, hogy a tesód elvitte a kocsit, és te taxizhatsz. fésületlenül surransz a taxitól a bejáratig, legszívesebben papírzacskót húznál a fejedre, és még lyukat sem vágnál rá. az első ember, aki aznap szembejön, Dezső. és vigyorog. aznapra már bőven megutáltad a világot. pedig még csak 34 perce keltél.

kattogsz és kapkopdsz, megint kattogsz, még mindig kattogsz. a kattogás konstans.
folyamatosan csak a 619 meg a 734.

fülelsz, figyelsz, reméledhogy.
desemmi.

az üzemorvos elfelejti, hogy vagy. aztán szólsz, hogy vagy, de ő továbbra is Bernadettnek hív. holott anna vagy. jógát ajánl stressz ellen. a xanaxról hallgatsz.

alkalmas vagy.

aztán megint a kattogás meg a kapkodás, fülelés, figyelés.
egyre kevésbé reméled, hogy.

mígvégül eljön az idő, és ezt a kicsit fura hajráfot leveszed a fejedről, és egy halom, számodra totálisan értelmetlen ákombákompapírral bevonulsz a tárgyalóba. és nekiülsz. nekivesekedsz. nekifogysz. aztán már csak nekifélsz.

és közben az egyik azt mondja, hogy hagyd a jogot, a másik meg aszongyahogy

andrás: ne hallgass senkire
andrás: te jobb vagy
andrás: okosabb
andrás: es ez eleg lesz
andrás: ennyi
andrás: nem sima jog hallgato lennel hanem ertelmes jog hallgato

és már olyan confused vagy ebben az édeskurvaéletben, hogy csak úgy szédülsz bele mindenbe, és csak hazavonszolnád magad egy utolsó lélegzettel, aztán hazaérsz, és még mindig lélegzel, hallgatsz, ülsz, figyelsz a sötétben és nem alszol, mert

zophia: mostanában nem szeretek aludni
zophia: vagyis
zophia: ezt az ejfel-3 ora közti idoszakot nem szeretem
zophia: vagy elotte jo elaludni
zophia: vagy utana
zophia: de
zophia: a ketto
zophia: közt
zophia: olyan furcsa erzes lefekudni
zophia: leoltani a villanyt
zophia: sötétben lenni
zophia: és csak a csönd
zophia: és az utcan sincs zaj
zophia: és olyankor ugy erzem, hogy csak én vagyok, meg a csönd
zophia: a sötétségbe zárva
zophia: és ettől mindig borzongok
zophia: és
zophia: ebben az időben a legaktívabb az agyam
zophia: és lefekszem, becsukon a szemem, és csak mennek-mennek a képek a fejemben, több szálon futo gondolathalmazok
zophia: összevissza
zophia: az egyik fülemtől a másikig
zophia: olyan gyorsan
zophia: hogy a fülemben szinte hallom
zophia: szoval kivul van a csond
zophia: a fejemben meg a hangzavar
zophia: és nem tudom leállítani a gondolataim
zophia: na kb ezért nem akarok aludni
zophia: és ha el is alszom 3 elott vagy akorul, olyan 6-7 korul fel is kelek

és már megint reggel van, és megint kapkodsz, de beérsz, és csak a nihil, befészkelődve, meg a nyomasztó igazság, hogy senki iránt nem érzel, nem lángolsz hevesen és nem utálsz vérmesen, csak vagy gondolatokkal megtömve, érzelmektől mentesen, és már csak arra eszmélsz, hogy gondolatodban formálódnak a szavak, amik majd mondatok, arról.
hogy mennyire ámulatba tud ejteni, mikor magas és jóképű férfiak beszélgetnek szakmai dolgokról, és csak csodálnád őket hangtalan, amíg talán a nyál kicsordul a szájad szélén, de észbekapsz, és már csak a szavak maradnak a fejedben, és azok a határozott, mély hangok.

már majdnem úgy tűnik, mintha lassan ez a nap is elmúlna, éppen csak túl kell élned, evickélned pirkadattól a csillagos égig, mikor. és a következő mondatod már csak keserű és fájó, és 'amúgy hisztisen baszkodnám magam a falhoz, és ezt az érzést, amit ez a magatehetetlenség okoz, ezt tépném kifele gyökerestül, benyúlnék a számon, ameddig kell, és húznám'
és közben már érzed, ahogy az idegességtől a mellkasodban a pánik már hasogat, és nyelsz rá párat, hátha.
aztán hagyod a francba, mert eddig is csak nyeltél, miért lenne pont most bárhogy máshogy.

kuksolsz még vagy 3 órát így, aztán megint ákombákomok.
economics, ami amúgy fostalicska parasztsuttyó egy tantárgy, pfej.

evickélsz, képeletesen zacskót húzol a fejedre, és várod, hogy vége legyen.

ez a nap tegnap reggel kezdődött. és még mindig tart.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://szentimental.blog.hu/api/trackback/id/tr36309074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása