ki kellene takarítani. körbejárni, és amire nincs szükség, beletenni egy csúnya nejlonzsákba -esetleg kettőbe-, és kihajítani.
kihajítani tárgyakat, embereket, érzéseket, félelmeket, vágyakat, gátlásokat, elvárásokat, ábrándokat, nyugtatókat, megítélést, kötelezőt, kihízott ruhákat, magát a hízást, tapinthatót és megfoghatatlant, hamisat, hiút, könnyeket, csakúgy, mint üres tekinteteket, semmitmondó, felelsleges, elcsépelt frázisokat, közönyt, aggodalmat, borút, és ezeknek együtt, összevetve a súlyát, mely nyomja mindkét vállam, görnyeszti hátam, nyomorítja lelkem; ezt a súlyt, ezt megragadni a grabancánál, markolni, nem ereszteni, levenni, beletenni, kihajítani. felegyenesedni, vállaimat leporolni, fellélegezni.
kihúzni magam, majd konstatálni - a neheze még csak most jön.
kidobtam, amire nincs szükségem. koncentrálhatok arra, ami maradt. csekély. félszobányi mindössze, de már nem kacat, nem lom. ebből gazdálkodok, ebből kell újrarendeznem az életem. megtalálni mindennek a helyét, harmóniát alkotni, összhangba hozni.
nézem az összehordott kupacot az előszobában, lelkem szemétjét.
a tetején stabilan trónol a tévém. a fogyasztói társadalom görbe tükre - jut eszembe ez és még tíz másik, ehhez hasonló közhely. pedig igazából csak szükségtelen. számomra. nem negatív, nem rossz. csak nem használom. felesleges, így hát kiteszem.
kiteszem a szobámból
kiteszem az életemből.
megy utána a várakozás. ez a megfoghatalan állapot, amivel igazándiból nem tudok mit kezdeni, nem értem, és egyre nehezebben fogadom el, de még is kénytelen vagyok együttélni vele, mert bekúszik a mindennapjaimba, érzem a bőröm alatt, a lélegzetvételeimben, a pillantásaimban, az összes mozdulatomban. és valahol mélyen belül. legkevésbé fizikai értelemben.
de eljött a pillanat, mélyre nyúlok, egészen a gyökeréig, megragadom és kitépem onnan. sebet hagy, vérző sebet, de a seb idővel begyógyul. a várakozás viszont megszűnik.
kihajítani tárgyakat, embereket, érzéseket, félelmeket, vágyakat, gátlásokat, elvárásokat, ábrándokat, nyugtatókat, megítélést, kötelezőt, kihízott ruhákat, magát a hízást, tapinthatót és megfoghatatlant, hamisat, hiút, könnyeket, csakúgy, mint üres tekinteteket, semmitmondó, felelsleges, elcsépelt frázisokat, közönyt, aggodalmat, borút, és ezeknek együtt, összevetve a súlyát, mely nyomja mindkét vállam, görnyeszti hátam, nyomorítja lelkem; ezt a súlyt, ezt megragadni a grabancánál, markolni, nem ereszteni, levenni, beletenni, kihajítani. felegyenesedni, vállaimat leporolni, fellélegezni.
kihúzni magam, majd konstatálni - a neheze még csak most jön.
kidobtam, amire nincs szükségem. koncentrálhatok arra, ami maradt. csekély. félszobányi mindössze, de már nem kacat, nem lom. ebből gazdálkodok, ebből kell újrarendeznem az életem. megtalálni mindennek a helyét, harmóniát alkotni, összhangba hozni.
nézem az összehordott kupacot az előszobában, lelkem szemétjét.
a tetején stabilan trónol a tévém. a fogyasztói társadalom görbe tükre - jut eszembe ez és még tíz másik, ehhez hasonló közhely. pedig igazából csak szükségtelen. számomra. nem negatív, nem rossz. csak nem használom. felesleges, így hát kiteszem.
kiteszem a szobámból
kiteszem az életemből.
megy utána a várakozás. ez a megfoghatalan állapot, amivel igazándiból nem tudok mit kezdeni, nem értem, és egyre nehezebben fogadom el, de még is kénytelen vagyok együttélni vele, mert bekúszik a mindennapjaimba, érzem a bőröm alatt, a lélegzetvételeimben, a pillantásaimban, az összes mozdulatomban. és valahol mélyen belül. legkevésbé fizikai értelemben.
de eljött a pillanat, mélyre nyúlok, egészen a gyökeréig, megragadom és kitépem onnan. sebet hagy, vérző sebet, de a seb idővel begyógyul. a várakozás viszont megszűnik.
a tehetetlenség cinkosan mosolyog a kupac széléről. fél lábbal talán még a nappaliban van. de ezúttal nem engedem, nem esik meg rajta a szívem. ki kell tennem. muszáj megszabadulnom tőle.
vannak dolgok, amik sosem rajtam múlnak. dolgok, amiket nem befolyásolok, nem irányítok. jó esetben szemtanúja vagyok, rosszabbkor csak meztelen bőrömön érzem az eredményt. de olyankor már hiába tiltakozom.
a szeretet, amit kapok (kapnék); amit viszonoznak (viszonoznának); nem úgy, ahogy (úgy, ahogy); nem annyira, amennyire (annyira, amennyire) én szeretném (én szeretném). ez is ilyen. Ő is ilyen. tehetetlen.
minden megy, ami nem csak rajtam múlik. minden, ami túljut azon a ponton, hogy már kiengedtem a kezemből, és nem tőlem függ. hogy nem tőlem függ a mosolyom? a nevetésem? az örömöm? a bánatom? naugye. sipirc ki az életemből! majd én eldöntöm. ne ti döntsetek helyettem. ne te dönts helyettem.
kételyek, kétségek, ezekbe való beleesés, lubickolás - ringat, körülölel. hamis. huss. hess.
számba kell, hogy vegyelek titeket is. nyelvem hegyével ízlelem valótok látszat-bőrét, fogaimmal marcangolom lelketek igaz-húsát.
számba kell, hogy vegyelek titeket is. máz. édes. ízlik, addig nyalom, míg le nem olvad. buzgón, mohón, hevesen. hajt a kíváncsiság, hajt, remélvén, hogy meglelem. de nem. eszperente nyelven kell fellelnem - tested lelketlen.
kietlen, kongó hústömeg. ellentmond. hazudik. nyelvem nem tud betelni, fogam tétlen marad, a Tudat pedig int. menniük kell. menned kell.
a kupac bonyolult. körülfön, behálóz, átfurakszik, présel. nem kell. lehámozom a rétegeket, lefejtem a felesleget, marad az egyszerű, az átlátható, a rendezett. ez kell, a többi csak felesleg. nem is én pakoltam magamra. egyszerű fizika - mágnesesség. vonzás.
fogom ezt a magot, és a kupac közepére teszem. ez tartja össze az egészet.
everything is everything. minden összefügg mindennel. ha kiteszem a-t, ki kell tennem b-t is, ami magával ragadja c-t. and so on.
marad egy bak. egy tiszta tábla. egy új vászon.
egy lehetőség. egy elhatározás.
felszabadul az erő, amit eddig haszontalan dolgok kötöttek le. felszabadul, és tenni akar. változtatni. körbejárni, és amire nincs szükség, beletenni egy csúnya nejlonzsákba - esetleg kettőbe.
és kihajítani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.